pipulka

‎

‎"Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely

olyan, amilyen: látható. És van egy igazi arca,

amely csak ritkán látható, még önmaga számára

is. Mindenki szebb, mint ahogy a tükörben

riadtan megpillantja magát. Ha a szív szemével

nézel, ezt a valódi arcodat keresed. Magadban és

másokban is. Nem azért, mert idealizálod magad

vagy a másikat, nem azért, mert hazudni akarsz,

hanem mert szebb és értékesebb vagy, valóban.

És ő is – ameddig szereted."

Müller Péter

Vén cseresznyefa,
lám, virágba borul ha 
tavasz simítja.

http://tv2.hu/naplo/video/akik-a-nomad-eletet-valasztottak

Porszívó tisztítás normál háztartásban:
Felszívod a koszt, kirázod a zsákot, elrakod a porszívót. Örülsz.

Porszívótisztítás pipulka háztartásában:
Felszívod a koszt, kiveszed a zsákot, cm-ről cm-re áttúrod, nyelsz, fulladozol, köpködsz, kiválogatod a mm-es legodarabkákat, félreteszed, majd lemosod őket, elrakod a porszívót, örülsz. Ha minden jól megy a felszippantott, méregdrága legodarabkák kb. 85 %-át megmentetted a kukától.

lágyan érintesz -
csörömpölnek tőled a
véredényeim

Gurul az éjszaka. Nem szirénázva, csak simán, kék villogó nélkül.

-Most is fáj?

-Igen.

Csendes épület, szuszogó emberek, egy agyonhasznált matrac hatalmas gödörrel a közepén. Az álom még csak a közelben sincs. Éhes vagyok, de nincs semmim. Ajándék keksz a szomszéd ágy felől. Kongó folyosó, kemény pad, az egyik ajtó mögül szájharmonika hangja száll, ez jó, megnyugtató. Zörög a kekszes zacskó.

Újra a gödrös martrac, kalimpáló idegek, a meleg éjszaka miatt nyitott ablakon velőtrázó ordítás.

-Mindenki így ordít?

-Igen.

Félelemtől megdermedt agy. Mindenki?

Aztán lassan-lassan világos, nyüzsgés,  körülállnak, néznek, megalázó, fáj. A szájharmonikás keze van a legközelebb, elkapom ijedtemben. Azonnal visszaszorít, ez jó, megnyugtató. Van egy ember. Egy Ember!

Kiszolgáltatottság a végtelenségig.

Később kis nyugalom, félhomály, majd mint a tőr. Kiáltani kell, nem lehet visszatartani.

Összemosódnak a percek, az idők, minden. Szemben a falon óra. Csak az óra, az óra, az óra. Valószerűtlen minden, mintha aludnék, de mégsem. Most jobboldalra fodulni, most baoldalra fordulni. Mennyi idő telt már el? Pillanatok, vagyok napok? Még élek?Mi történik????

Egy óriás nehezkedik rám, jaj, mindjárt összenyom.

-Nem megy!

A falon az óra, az óra. Ötöt mutat. Délután ötöt.

Az óriás karjába kap, apró vagyok, mint egy kislány. Egy pucér baba. Visz. Pucéran visz.

-Kapaszkodjon a nyakamba!

Kapaszkodom, szótfogadok. Kislány vagyok, egy pucér baba, valaki segítsen!

Valami ágy, rengeteg ember. Rohangálnak. Iszonyúan fáj, kiabálok, kiabálok. Kikötik a kezem, mint egy rabnak.

-Hány kilo?

Haggyon békén! Rögtön meghalok, mit tesz fel ilyen hülye kérdéseket, ilyen hülye kérdéseket, ilyen hülye, ilyen h, hüly....h....

Egy zöld, hullakinézetű lehunyt szemekkel a folyóson az ágyon. Meghalt? Vagy csak alszik? A  körmötrágó rálegyint. Na ennek annyi!

Egy másik szoba. Kiabálva mondják a nevem. Ismételgetik. Távolról hallom, lassan eszmélek. Dobál valaki. A hideg. Dobál a lepedőn. Fázom, fázom, FÁZOM!!!!!

Mászik az éjszaka. Újra éjszaka. Nagyon lassan araszol. Homályos minden, olyan álomszerű. Álom? Állandó fájdalom. Lepellel leterített lámpa, félhomály. Ágyak. Nesztelenül jár-kel egy fehér angyal. Inkább repül talán?

Észrevesz, fölémhajol. Csak suttogni bírok:

-Mi született nekem?

Az angyal mosolyog. Kedves és szép. Eltűnik, aztán megjelenik újra. Kezében csomag, lehajol hozzám, mutatja. Nagy, kerek.

-Kismedve!

Az angyal nevet és elillan a csomaggal.

4020 g.

Hogy fért belém???

Öreg almafám
odva nyaranta kétszer
életet ringat.

"‎Amikor megfogom egy gyerek puha,

meleg kezét, és érzem, hogy dobog a

szíve, nem tudom elhinni, hogy nem kell

senkinek. Pedig gyereket befogadni jó."

Böjte Csaba

http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/05/16/18/Peticio_Csallovolgyert__fakivagas_termeszetvedelmi_teruleteken.aspx

Fehér akácos
benne méhek zümmögve
nektárt gyűjtenek

(Balogh Tibor)

Akácillattal
Szívem Csordultig Telve
Pihe Csak a Hegy

(.én)

Agácsillat,az.
Níha ënynyi is elig
Boldogságomho!

(Janyicska)

Akác virágzik
hegyed pompázik benne.
Mézét szeretem.

(Balogh Tibor)

Ilus mama nagyon elesett. Összeverte az arcát, a mellkasát, a térde gumilabdányira dagadt. Most sok dolgom van nála, hisz szinte semmit nem tud elvégezni. Szerencsére a szomszédasszony is besegít. Néha a porszívózás, seprés, felmosás, mosogatás, rendrakás, túyketetés, fűnyírás, viráglocsolás után még van pár percem, hogy főzzek neki egy kávét is. Nekem is kötelező vele innom. :-)

Kétszer is ezzel fogadott, ahogy bevittem neki az ágyhoz a csészéket: "Ülj le mellém Kató szívem, hadd gyengüljek tőled"

Nagyon élveztem. Kár, hogy nem ismerem ezt a dalt. Olyan szép:" hadd gyengüljek tőled"

Régen olyan szép szavakat tudtak használni.

-------------

Ajánlom ezt a bejegyzést Katici szívemnek egy kis vidámítás céljából. :-)

felnéz.
keze a vállamon. az egyik.
azt hiszem a bal.
tekintete átégeti a papírt. amire írom.
a rádióban Borogyin második vonósnégyes
második tétel
amikor éppen a hegedű.
ha még nem hallgattad meg
most tedd fel és sírj vele
ahogy keze a vállamon
és ahogy tekintetének túloldalán elszenesedik a papír.

Minden csupa fehér mézillat, békamuzsika és fülemüle dal. Bizonyára ilyenkor szoktak régen szerenádot kapni a lányok. :-)